Rudi Segnan személyében a sportág egyik legtapasztaltabb bírója érkezik hazánkba, aki immáron több mint negyven éve bíráskodik. Véleménye szerint a világkupa-sorozat magyarországi állomása előrelépést kínál a hazai kerékpársport számára.
Segnan a kerékpársporttal a hetvenes években került kapcsolatba, mint versenyző. Húsz éves korában felhagyott az élsporttal, majd beiratkozott a Horváth Szövetség versenybíró képzésére. 1979-től bíráskodik hazájában, 2000-ben szerezte meg a nemzetközi képesítést. A civil életben huszonöt évig volt egy napilag főszerkesztője, ám a folyamatos stressz miatt eljött számára az a pont, amikor váltania kellett. Ma fordítóként tevékenykedik, angol, horvát és olasz nyelveken munkálkodik.
Hogyan dolgozik ma egy UCI bíró?
A kerékpárversenyek összetett események, ezt egyetlen ember nem tudja kontrollálni. Egy nemzetközi kategóriás viadalon három bírói autó dolgozik. Az első a szökést, a második a mezőnyt, míg a harmadik a peloton végét figyeli. Mindemellett két vagy három motoros bíró is segíti a munkát, akik a csoportokat követik, bemondják a rajtszámokat, segítenek „levenni” a rész- és hegyi hajrákat. Ezenfelül ott vannak még a célbírók is, akik az érkezési sorrendet regisztrálják, rögzítik az időket és meghatározzák a trikósok személyeit, hisz a befutót követően a díjátadónak a lehető leghamarabb le kell mennie.
Melyek azok a problémák, melyektől a legtöbb verseny szenved?
Véleményem szerint az országúti kerékpározás legnagyobb problémája ma a versenyzők biztonsága. Túl sok az autó és a motorkerékpár a mezőnyben, ráadásul sokszor olyan sofőröket alkalmaznak, akik nem tudják, hogy mit szabad megtenniük és mit nem. Az esetek nagy részében nem megfelelő sebességgel haladnak, ezzel veszélyeztetve a kerékpárosok testi épségét, vagy éppen túl közel mennek a mezőnyhöz, ezáltal befolyásolva az eredményt vagy egy-egy szökési kísérlet sikerességét. Ezekről általában minden versenyt megelőzően egyeztetek a főszervezővel, hisz sajnos az elmúlt években súlyos és halálos kimenetelű balesetek is történtek.
Miként készül fel egy adott versenyre?
Első lépésként figyelmesen elolvasom a versenyszabályzatot és a technikai útmutatót. Amennyiben azt tapasztalom, hogy vannak olyan dolgok, amelyeken változtatni kell, akkor erre felkérem a versenyszervezőt. Az útvonal és a karakterisztika ismeretében általában tisztába kerülök azzal, hogy milyen versenyre számíthatok. Persze, minden viadal során adódnak olyan szituációk, amelyek gyors reakciót követelnek meg.
Emlékszik-e még az első versenyére?
Az első versenyem egyben a bírói vizsgám része volt 1979 márciusában. Egy junior kategóriájú viadal, ahol a szökést követtük. Az autóban ott ült mellettem a mentorom is, ami nagy segítséget jelentett. Az első nemzetközi bírói munkámra pedig 2002-ben került sor Olaszországban, a Giro delle Marche megmérettetésén.
Mit gondol az UCI Nations’ Cup világkupa-sorozatról?
Ez egy nagyszerű versenysorozat, elég, ha csak megnézzük az elmúlt évtizedek eredményeit és azt, hogy az akkor dobogóra álló kerekesek közül utána hányan váltak profivá.
Mi a véleménye arról, hogy 2020-ban Magyarország is csatlakozik a sorozathoz?
Úgy gondolom, hogy ez nagyon jót fog tenni a magyar kerékpársportnak, hisz a versenyzőik összemérhetik az erejüket a korosztályuk legjobbjaival, felmérhetik, hogy milyen szinten állnak. A világkupa-sorozat magyarországi állomása előrelépést kínál a hazai országúti szakág számára.
Mennyire ismeri a magyar kerékpársport jelenlegi helyzetét?
Nos, rengeteg olyan versenyem volt, ahol találkoztam magyar kerekesekkel vagy csapatokkal. Ketten, Peák Barnabás és Valter Attila jelenleg a legmagasabb osztályban, a WorldTourban tekernek. Úgy vélem, hogy ők idővel sikeressé válhatnak. A magyar kerékpársport számára fontos lesz a Giro d’Italia budapesti rajtja. Remélem, hogy ezt jövőre már probléma nélkül megrendezhetik, hisz ez mind a sportág, mind pedig az országimázs szempontjából fontos lépés. Bízom benne, hogy a V4-es versenyek és az ifjúsági világkupa is hosszú évekig biztos pontként szerepel majd a versenynaptárban.
Mi a véleménye Magyarországról?
Magyarország és a szülővárosom Fiume (Rijeka) között mély történelmi kapcsolat van. Erre mi sem jobb bizonyíték, minthogy Budapesten még ma is van Fiumei út. Minden alkalommal, amikor eddig Magyarországon jártam, nagyon jól éreztem magam. Az emberek kedvesek és barátságosak, és ez számomra nagyon fontos.