Simona maga is kerékpárosnak készült, ám a csapatában lévő fiúk sohasem hagyták kibontakozni, így tizennyolc éves korában inkább a kék inget választotta. Immáron harmincegy éve bíráskodik, olyan versenyeken is dolgozva, mint a 2016-os katari országúti világbajnokság, a 2017-es cyclo-cross vb vagy Kelet-Közép-Európa legnagyobb presztízsű női versenye, a Tour de Feminin.
Hogyan dolgozik ma egy UCI bíró?
– Egy adott viadalon a versenybírók lényegében hasonlóan funkcionálnak, mint egy zenekar, mindenkinek a legjobbját kell nyújtania a rá kiosztott feladat elvégzésében, hisz csakis így nyújthatunk egységesen tökéletes munkát. A magyarországi világkupán egy nagyon tapasztalt, nemzetközi gárda fog együttműködni a hazai bírákkal, ennek kapcsán pedig nincsenek kétségeim azt illetően, hogy mindenki tudni fogja majd a dolgát.
Melyek azok a problémák, melyektől a legtöbb verseny szenved?
– Az elmúlt két évben egyértelműen a koronavírus volt az, ami a leginkább megnehezítette a kerékpársport helyzetét. Ezért nagyon fontossá vált, hogy a viadalok tervezésekkor figyelemmel kövessük és betartsuk a kormányzati intézkedések iránymutatásait. Az általános gond továbbra is a versenyzők a közúti közlekedésben való biztonságának megóvása, de a világjárvány miatt most a megmérettetéseket szervezők pénzügyi helyzete is megingott, ami újabb problémát kreál.
Mit gondol az UCI Nations’ Cup világkupa-sorozatról?
– A véleményem erről a sorozatról nagyon pozitív. Azon fiatal versenyzők számára kínálnak remek lehetőséget ezen viadalok, akik még nem rendelkeznek profi szerződéssel. A hazámban, Csehországban is rendeznek egy ilyen kihívást az Ifjúsági Békeversenyt, amelyen már többször is bíráskodtam. A versenyek magasan rangsoroltak, ráadásul rövidebb szakaszokat abszolválnak a kerékpárosok, ami mindenki számára könnyebbséget jelent.
Miként készül fel egy adott versenyre?
– Ennyi év és tapasztalat után ez számomra már egyfajta rutinként működik. Először alaposan átnézem a verseny technikai útmutatóját, egyeztetek a szervezőkkel a felmerülő kérdésekben, ellenőrzöm a résztevő kerékpárosokat az UCI rendszerében, majd megtervezem, hogy miként is fogok a viadal helyszínére utazni.
Emlékszik-e még az első versenyére?
– Hogyne emlékeznék. Ez egy tradicionális helyi regionális egynapos volt, ahol felkértek, hogy ugorjak be az egyik bíró helyére, aki nem érkezett meg. Csupán annyi volt a feladatom, hogy bemutassam a versenyzőknek a hátralévő körök számát valamint, hogy csengessek be az utolsó körre. A mai napig rettegek ettől a feladattól.
Mennyire ismeri a magyar kerékpársport jelenlegi helyzetét?
– Nem nagyon, de mint egy kerékpározással foglalkozó weboldal tulajdonosa – RoadCycling.cz – sok információt kapok a magyar viadalokról is, ráadásul általában a cseh csapatok is rajthoz állnak az itteni UCI kategóriás versenyeken. Azt viszont elmondhatom, hogy nagy rajongója vagyok Vas Kata Blankának. A One Belt One Road Nations’ Cup Hungary megmérettetést követően vélhetően még nagyobb ismeretem lesz majd az ország kerékpársportjáról.
Mi a véleménye Magyarországról?
– Negyedrészt magyar vagyok, mivel a nagypapám Békéscsabán született, ráadásul mind a mai napig élnek távoli rokonaim Dél-Magyarországon, így nagyrészt ismerem az országot is.
